színeket a fotóművészetbe (ii)

ebben a részben william egglestonról lesz szó.
eggleston 1939-ben született és a színes fotográfia formanyelvét kialakító fotósgeneráció shore melletti legfontosabb és legelismertebb tagja (ők ketten a legmeghatározóbbak, köztük nem tudnék és nem is akarnék sorrendet felállítani).

aa

egglestonnak annyi híres képe van, hogy kénytelen vagyok csak a klasszikusokra szorítkozni, de abból sem tudok mindent megmutatni.

aa

greenwood, mississippi, 1973

aa

2 and 1/4 album's cover
aa

memphis, tennessee, 1971
aa

memphis, tennessee, 1968
aaaa

memphis, tennesse, 1969-70

aa

jól látható, hogy nagyjából azonos a témavilága stephen shore-éval, talán kicsit több a már majdnem absztraktba hajló, jelentéktelen dolgokat ábrázoló képe.
aa

from los alamos series, 1966-1974
aa

from los alamos series, 1966-1974
aa

from los alamos series, 1966-1974

aa
természetesen egglestonról is elmondhatóak lennének olyanok, hogy hol tanult meg hányévesen volt kiállítása a moma-ban, de ezmég mindig nem érdekes.

azt azért elárulom, hogy 1998-ban megkapta a hasselblad award-ot, nem mintha ettől jobb fotós lenne, de az egy jó kis díj, mindig jó fotósoknak adják, szóval ha valaki nem ismer valakit a listáról, akkor érdemes utánanézni (de róluk még úgyis lesz szó később).
aa

biloxi, mississippi, 1974
aa

from los alamos series, 1966-1974
aa

atlanta, 1980's

aa

ha valakit mégis érdekelne az életút, akkor egy kimerítő írást talál a wikipedia-n itt:
http://en.wikipedia.org/wiki/William_Eggleston

aa

vagy megnézheti eggleston honlapját:
http://www.egglestontrust.com/

nagyon jó kis honlap, rengeteg képpel, eggleston összes portfóliójával, a fotóalbumai esszéivel, biográfiával, szóval mindennel ami kell, nem is tudom, hogy miért nincs mindenki másnak ilyen honlapja...

aa

bayerische motoren werke

bayerische motoren werke, azaz bmw.

az ok pedig, hogy bmw-k szerepelnek itt az az, hogy a bmw 1975-ben indított egy bmw art car projektet, ahol híres művészeket kértek fel, hogy tervezzék meg az aktuális bmw versenyautó design-ját. nem minden évben volt új típus, ezért nem évenként vannak új tervezésű autók. a projekt egyébként még 2006-ban is folyt, de nem mindegyik autóról találtam használható minőségű képeket.

aa

egy honlap, ahol ezekről az autókról több képet láthattok és olyanok is kiderülnek, hogy melyik művész festette elsőként kézzel az autót és nem csak maketton tervezte meg:

http://www.carbodydesign.com/archive/2006/03/17-bmw-art-car-collection/bmw-art-car-collection.php

aa

jöjjön akkor pár kép az ismertebb művészektől, általában jó régről:

aa

alexander calder, 1975

bmw 3.0 csl

aa

frank stella, 1976

bmw 3.0 csl

aa

roy lichtenstein, 1977

bmw 320i

aa

andy warhol, 1979

bmw m1

aa

robert rauschenberg, 1986

bmw 635 csi

aa

david hockney, 1995

bmw 850 csi

aa
a szerintem legjobb kép pedig:

aa

alexander calder az általa design-olt

bmw art car mellett, a háttérben calder szobrai,

1975

aa

ilyen a boksz

michael halsband

andy warhol and jean-michel basquiat, nyc, 1985

aa
megint egy warholos képeslap, elnézést, együtt vettem a multkorival. ha már így alakult akkor gondoltam felteszek pár festményt a képen látható jean-michel basquiat-tól:

aa

in italien, 1983

aa

untitled, 1983

aa
ha már javarészt fotósblog, akkor legalább a festmények ábrázoljanak fotósokat : )

jean-michel basquiat 1960-ban született new yorkban és nagyon fiatalon, 1988-ban halt meg kábítószertúladagolásban loft/stúdió-lakásában (szintén new yorkban).

aa

basquiat azon első művészek között van, akik az utcáról, a graffity világából bekerültek a galériákba és múzeumokba (akárcsak keith haring és kenny scharff). művészi pályája pedig a graffityktől a neo-expresszionista festményekig vezetett.

szoros barátság fűzte andy warholhoz, a "bokszolós fotósorozat" egy darabja közös kiállításuk plakátja lett:

aa

aa

ahol ráadásul közös képeket állítottak ki!
warhol stenciljeire festett és írt rá basquiat:

aa

andy warhol és jean-michel basquiat

arm and hammer ll, 1985

aa

andy warhol és jean-michel basquiat

general electric with waiter, 1984

aa

basquiat-ról 1996-ban készült egy életrajzi játékfilm is, a graffiti királya címen (eredeti címe basquiat, rendezte: julian schnabel, basquiatot jeffrey wright játsza, andy warholt pedig david bowie, aki szintén jóban volt basquiattal (ha érdekel valakit a film, akkor annak kölcsön tudom adni)).

aa

itt található (ha leszkrolloztok -micsoda szó-) számtalan basquiat festmény (konkrétan 113 db) és jópár link is:

http://lujoyasco.blogspot.com/2007_10_01_archive.html

aa

majd elfelejtettem, a fotós, michael halsband honlapja:

http://www.michaelhalsband.com/

színeket a fotóművészetbe (i)

fotótörténeti kalandozásunk során most a hetvenes évek amerikájába visz utunk.

eddigre a fotográfia már elfogadott, mint a művészet egyik ága. nagy küzdelem volt, egyidős a keletkezésével, de már lezárult; nem tudom mikorra szokták tenni a végét, de szerintem legkésőbb már a második világháború előtt egyértelmű kellett hogy legyen.

a színes negatív kikisérletezése a második világháború környékén kezdődött a világ számos pontján, kezdetben (nyilván) nem sok sikerrel, aztán egyre többel (nyilván; bár ez egy eléggé modernista megjegyzés, nomindegy...)...

szóval a lényeg az, hogy a hatvanas évek végére, a hetvenes évek elejére a színes fényképezés már elterjedt volt: színes plakátok/reklámok és a családok is fényképezhettek már színesre ha kedvük tartotta, mert elérhető volt (értsd: az usa-ban). sőt, a színes polaroid is nagyjából ez idő tájt jelent meg, nem tudom, hogy pontosan mikor... (előtte volt fekete-fehér polaroid, ami ma már meglepőnek tűnik, de így volt becsszó)

de a fotóművészetben még nem voltak bevettek a színes képek. ez talán kevésbé meglepő, mint elsőre tűnik: a fotóművészek a fekete-fehér nyersanyaghoz értettek, azon tanultak, annak volt kialakult formanyelve, az volt megbízható nyersanyag. arról se feledkezzünk meg, hogy sok fotóművész megélhetése nem a művészeti tevékenysége, hanem a fotóriporterkedés és ebben az időben az újságok nagyja fekete-fehér (sőt még nagyon sokáig az), tehát itt is inkább ezt használják.
aa

a cím alapján nem nehéz kitalálni, hogy most a színes fotógráfia egyik úttörőjével fogunk megismerkedni, aki amerikai és a hetvenes években indult a pályafutása:

stephen shore-ral

és fényképeivel:
aa

meeting street, charleston, south carolina, 1975

aa

shore 1947-ben született new york-ban, első albuma, az american surfaces 1972 és 1973 között készült képeket tartalmaz, tehát már fiatalon megtalálta a saját hangját. a neten fellelhetőek róla a "kötelező" érdekes adatok, hogy milyen korán kezdett érdeklődni a fotográfia iránt és már 6 évesen volt sötétkamrája és hogy ő volt az (n+1)-edik fotográfus, akinek életében önálló kiállítása volt a metropolitan museum of arts-ban (n=1 amúgy, de ez szerintem teljesen érdektelen; aki megmondja, hogy ki volt az n=0, az kap csokis sütit, de nem tőlem, mert szerintem az sem lényeges). viszont az album címe nagyon találó, többnyire banális, "tipikus amerikai" élethelyzeteket látunk -persze az más kérdés, hogy mennyiben határozták meg shore fotói, hogy mit képzelünk magunk elé tipikus amerikai banális élethelyzet címszó alatt- vegyítve ezt az album készülése alatt és készüléséért tett utazásokat bemutató "szubjektív napló" jellegű képekkel, mint ezek:

aa

westbank motel, idaho, 1973

aa

aa

valamint találkozhatunk még névtelen emberek portréival, akikkel shore szintén az utazások során került kapcsolatba:

aa

oklahoma city, 1972
aa

a porték nem akarnak "személyes tragédiák"-ról beszámolni, társadalmi rétegek helyezetét bemutatni, szóval semmi olyat, amit a tradicionális szociofotó vagy a művészi portrék el szeretnének érni. általában csak az évszámról és a településről értesülünk, a foglalkozásról is csak akkor, ha nyilvánvaló a kép alapján (mert akinél a benzint töltő cső van, az nem lehet más, mint a...). emellett több képen is látjuk stephen shore zöld dodge-át (benzinkútnál, esőben és a lámpánál állva belülről, amint shore fotózó kezének árnyéka látható az aszfalton).

aa

az talán érdekes lehet a fiatalságából, hogy már 17 évesen megismerkedett andy warhollal és a warhol factory rendszeres látogatója lett és sűrűn fényképezte az ott megfordulókat.

aa

kezdetben stephen shore kisfilmes kamerát használt (35mm), majd fokozatosan tért át az egyre nagyobb formátumú gépekre.

aa
1982-ben jelent meg uncommon places című albuma, amiben a korábbiakhoz hasonló képeket találunk addigra teljesen kiérlelt stílusban, és ami talán még nagyobb hatást gyakorolt a fotótörténetre, mint az american surfaces.

aa

holden street, north adams, massachusetts, 1974
aa

sunset drive-in, amarillo, texas, 1974

aa

tudom, hogy nem ez a legjobb fokmérője stephen shore fotóművészetre gyakorolt hatásának, de a flickr-ön található olyan csoport, amibe az american surfaces és az uncommon places albumok szellemében készült képeket gyűjtenek:

http://www.flickr.com/groups/stephen_shore/
aa
egy oldal, ahol viszonylag sok kép található tőle a kezdetektől napjainkig:
http://www.billcharles.com/shore/stephenshore_1.htm

aaa

aki pedig magától stephen shore-tól szeretné hallani, hogy mit gondol a fényképezésről és hogysmint van ez az egész annak itt van ez a videó:

aaa

barbara klemm '68-as fotói

a goethe intézet jóvoltálból 25 képes kiállítás látható az osa archívumban (open society archives, a ceu egy társintézménye) barbara klemm 1968-as képeiből, illetve az utóhatásokról.

aaa

frankfurt am main, tüntetés a vietnami háború ellen, 1969

aaa

a kiállítás az arany jános utca 32 alatt tekinthető meg,

november 7-ig, hétfő kivételével minden nap 10-18 óráig, ingyenesen,

a kiállítás képeit maga a művésznő válogatta.

a kiállítás goethe intézetes honlapja:

http://www.goethe.de/ins/hu/bud/ver/hu3657861v.htm

valamint egy, a honalapon található link barbara klemm-ről:

http://www.goethe.de/ins/hu/bud/kue/bku/hu186418.htm

aaa

a főbb információk, amit a neten találni lehet róla, hogy 1939-ben született münsterben,

1959 óta a frankfurter allgemeine zeitung fotósa. képei általában kultúrával és politikával foglalkoznak. azt írják, hogy németország jelenleg egyik legismertebb dokumentarista fotósa.

különösen ismertek művész portréi -ezekből albuma is jelent meg-, ahol általában környezetükben ábrázolja a művészeket.

aaa

jut eszembe: a kiállítás nem a párizsi '68-ról szól, hanem a frankfurtiról. mert hogy németországban is volt '68, diákmozgalmakkal, filozófusokkal meg utcai csatározásokkal, csak ez valahogy kevésbé ismert.

itt mindenkinek olyan dolgok kellenének, hogy eszébe jussanak mint:
frankfurt és a szociológiai kutatóintézet (institut für sozialforschung),

a frankfurti iskola, azaz:

theodor w adorno, max horkheimer,

jürgen habermas, herbert marcuse;

diákmozgalmak, spd

aaa

a baloldali mozgalmakkal szimpatizáló klemm-től képet kapunk a '68 megmozdulásokról, amiken megjelennek a filozófusok is kint az utcán, az egyetemi vitákról, tüntetésekről.

aaa

frankfurt am main, a j.w. goethe egyetem előtt, 1969

aaa

frankfurt am main, adorno az egyetemisták által elfoglalt

institut für sozialforschunkgban, 1969

aaa

noha a képek egy viharos korszakban készültek, legtöbbjükön mégsincs erőszak.

a vietnami háború ellen vidáman tüntető fiatalok,

utcaiszínház gitározással és tüntetéssel egybekötve, konferenciára hömpölygő tömeg marcuse-al az élén, a (sokkal)későbbi külügyminiszter joschka fischer egy létrán ül a szükségállapot kihirdetése elleni sztrájkkor.

az erőszak csak foglalt házak kiürítéséről illetve két tüntetés szétkergetéséről készült képeken jelenik meg.

aaa

noha elsőre meglepő lehet, hogy a kiállítás címében '68 szerepel de a képek nagyja

mégis a '69-'72 közti időszakban készült, ám ez jobban segíti egy ilyen jelenség megértését, áttekintését, még ha csak 25 képről is van szó. így sokkal kevésbé történelemkönyv szagú a dolog: diákmozgalmak, forrongások, az egyetem megszállása, 1968; ehelyett látjuk, hogy a tüntetések zajlanak még '69-ben is, miközben már fentről próbálják megoldani a problémákat, hogy az egyetemi reformok kivívásával még nyilván nem maradnak abba a vietnámi háború elleni tüntetések és hogy '71-ben ugyanúgy ürítenek ki foglalt házakat erős rendőri jelenléttel, szóval nem jöt el teljesen az a kánaán, amit '68-ra visszatekintőktől sokszor hallani.

aaa

az egyik legérdekesebb képpár szerintem az, amikor egymás alatti két képen látjuk az egyetemisták közgyűlését '68-ból az egyetemen, mellette pedig egy szintén az egyetemen készült képet '71-ből, amikor miniszterek részvételével folyik vita az egyetemi reformokról.

a '68-as kép atmoszférája jóval nyugodtabb, barátságosabb, mondhatni bensőséges, ellentétben a másik képével, ami már a nyugalom idején készült.

aaa

azt is vicces volt látnom, hogy a mára a hippi világ szimbólumává vált volkswagen kisbusz, mint a rendőrség vízágyú hordozó autója jelenik meg az egyik tüntetés feloszlatását ábrázoló képen

a kép innen: http://www.flickr.com/photos/scopict/2493407492/

aaa

azért, hogy barbara klemm munkásságának másik fő iránya, azaz a művészportrék, ne csak a levegőben lógjon, ime itt egy portré peter handke osztrák író/költő-ről

aaa

peter handke otthonában, 1973

aaa

ez a másik olyan fotó, amiért könyvet akarok elolvasni, bár handke kisregényének a címe, a kapus félelme tizenegyesnél már önmagában is nagyon csábító.

fényképezőgép által homályosan

voigtlander brillant, 1932-1950

aaamost találtam ezt az oldalt:

http://www.ukcamera.com/classic_cameras/class.html

régi fényképezőgépekről,

kicsit rendezettlen meg össze-vissza, hol angolul-németül, hol csak németül,

hol fotókkal, hol rajzokkal, de jól el lehet lenni rajta,

kiindulásnak nem rossz.

jó szórakozást hozzá

aaa

a

voigtlander brillant, 1932-1950

aaa

ez a kép pedig a flickr-ről van, innen:

http://www.flickr.com/photos/joao_lucio/351140071/

90 fok (florian von ploetz képei)

igazából semmit sem tudok erről a fotósról,

egy német fotó/grafika magazinban találkoztam pár

képével (die nacht),

amelyek a 90-fok című sorozatból valóak:
aaa

a

a

aaaaaa

eleinte valahogy nem nagyon tetszett ez a sorozat,

aztán azóta egyre inkább, bár nem igazán tudnám megmondani, hogy miért

és nem is nagyon tudnék mit hozzáfűzni

(azt tippelem, hogy art vader-nek tetszik és majd hozzászól)

aaa

a honlapon jópár más jellegű képe is van,

témakörök szerint csoportosítva,

a freie arbeiten alatt vannak a nem megrendelésre készült képek,

van továbbá aktuális képek rovat, portrék satöbbi.

van fogyatékos emberket és segítőiket ábrázoló sorozat,

és sorozat a német speciális olimpiai csoport néhány tagjáról is

aaa

további néhány kép kedvcsinálónak:

a

ez a kép különösen tetszik

aa

berlin

aaa

az ilyen képeket az unalmas képek kategóriába szokták sorolni,

de én szeretem az ilyeneket
aaa

és végül a link, használjátok egészséggel:

http://www.florianvonploetz.de/

anyukám kedvenc autója

citroen ds 21

aaa

"azt hiszem, hogy az autó ma többé-kevésbé pontos megfelelője a hatalmas gótikus székesegyházaknak; ezen azt értem, hogy korunk nagy alkotása: ismeretlen művészek tervezték nem kis lelkesedéssel, hogy az egész nemzet örömét lelje formájában (vagy használatában), és ízig-vérig mágikus tárgyként vegye birtokba"

roland barthes: az új citroen

(roland barthes: mitológiák)

aaa

a citroen ds21-est 1955ben kezdték el gyártani, "cápa" becenévre hallgatott és degaulle is ilyet használt.

a kép szerintem egy jó kép, még régen szedtem le a netről, most is megtaláltam, de semmi információm nincs arról, hogy ki csinálta és mikor.

huszonhat töltőállomás, avagy az első pop art fotóalbum

ed ruscha: twentysix gasoline stations, 1962

szóval ez az.

ed ruscha első könyve. első fotóalbuma. azért mondom külön is, mert ruscha nem csak fotóművész, sőt elsősorban talán nem is az, grafikái, festményei is rendkívül híresek.

íme egy oldal a könyvből, pont az, amit a cím igér:

union, needles, california

az album 48 oldalas, 26 fotó található benne, tehát mindegyik benzinkútról csak egy-egy kép van. ráadásul azt hiszem mind egy út mentén található. az album mérete 17,5cm x 14cm. először 400 sorszámozott példány került kiadásra, majd 500 számozatlan, majd további 3000 számozatlan példány, mind a hatvanas évek folyamán.

néhány az albumban található képek közül:

az látható, hogy a képek formátuma és stílusa is eltér.

ruscha a későbbiekben is ragaszkodott a benzinkút témához, több festménye is készült a későbbiekben benzinkutakról, ráadásul olyanokról -pl. standard- mint amilyenek az albumban is szerepelnek:

standard, amarillo, tx

standard station

a borító egyszerű stílusa és képei nagy hatással voltak a pop art-ra és a koncept art-ra is.

ed ruscha-nak ezután több hasonló kiállítású albuma jelent meg, többek között: thirtyfour parking lots in los angeles (1967), nine swimming pools (1968)

az album nagy hatással volt magára a könyvre, mint művészeti kifejező eszközre is, és ruscha ezt rendkívül fontosnak is tekintette.

ám erről csak a következő írást tudnám idézni:

http://www.artpool.hu/bookwork/Phillpot/Ruscha.html

ami korántsem lenne olyan jó, mint maga az írás -ráadásul egyéb művészeti albumokról szóló írásokhoz is találhatóak itt linkek- és amúgy sincs annál idegesítőbb, mint cikkek mondatait szószerint visszaböfögni, még ha nem is derül rá fény, akkor is. az artpool honlapján emellett rengeteg további fontos anyag érhető el magyarul.